VIOLETMárcius 10.
A telefonom rezeg a harmadik óra után – Finch az. Azt mondja, hogy kint vár, a folyónál. Délre akar kocsikázni velem, Evansville-be, hogy megnézzük a neten látható, faágakból „szőtt” fészekházakat, amelyek kunyhószerű műalkotások, egy indianai művész keze munkája. Tényleg olyanok, mint a madárfészkek, csak embernek valók, mert van ablakuk meg ajtajuk. Finch meg akarja nézni, hogy tényleg ott vannak-e. És ha már ott vagyunk, átmehetünk a Kentucky határon is, de csak annyira, hogy lefényképezzük magunkat, amint fél lábbal Indianában, fél lábbal Kentuckyban vagyunk.
– Az Ohio folyó végigfut a határ mentén? – kérdezem. – Mert akkor a hídon kéne állnunk, hogy…
Úgy folytatja, mint aki nem is hallja, amit mondok.
– Ezt a dolgot még meg kéne csinálni Illinoisban, Michiganben
