Lisa ekkor már csendben maradt. Pár másodpercig farkasszemet néztek, majd újra megszólalt:
– Jól van, egy-egy az állás, ficsúrkám – mondta, és kilépett a kórteremből.
Damian tekintete most már rám irányult.
– Kérdeznem kell valamit.
– Akkor kérdezz! – mosolyogtam, de nem volt teljesen őszinte a mosolyom, mert a komoly hangnem megijesztett.
– Van kedved nyaralni egyet?
– Tessék?
Azt hittem, valamit rosszul értettem. Mindenre számítottam, csak erre nem.
– Menjünk el innen, Ash! – mondta, és az ágyam szélére ült. – Elegem van ebből a felhajtásból, ami most körülvesz minket, és elegem van abból, hogy titkolnom kell az érzéseimet. – sóhajtott. – Persze attól még nyugodtan mondhatsz nemet erre. – Elhalkult és mélyen a szemembe nézett, majd halkan hozzá tette: – Mondhatsz nemet rám, mert
