HUSZONNEGYEDIK FEJEZETDAMIAN
Nagyot húztam a whiskysüvegből, és vártam a jól ismert hatást.
– Ezzel kurvára nem segítesz magadon! – lépett oda hozzám Liam, és kikapta a kezemből a piát.
Két hete hagytam ott Ashley-t, de a megváltó megkönnyebbülés érzése csak nem akart jönni. A teher ugyanúgy húzott lefelé, sőt talán még jobban, mint eddig bármikor, ha rá gondoltam, és arra, hogy egy szó nélkül faképnél hagytam.
– Össze kell szedned magad! – mondta újra Liam, és bevágta a mosogatóba az üveget. Lusta tekintettel figyeltem, és hallottam, ahogy kibugyog az üvegből az alkohol. De kurvára leszartam, mert ez semmit nem jelentett. Liam is tudta, hogy csupán egy telefon, és a hotel személyzete felhoz nekem egy ládányit is belőle, ha kérem.
– Minek jöttél ide? – kérdeztem tőle. – Nincs saját él
