– Akkor vegyél fel egy álruhát, pattanjunk be a kocsiba, és húzzunk el egy nyugis helyre! – hallottam Lisát a telefonban.
– Rendben, menj a kocsimhoz! Tíz perc, és lent vagyok.
Úgy is lett, lerohantam, és villanó vakufényekkel kísérve beültünk az autómba, majd adtam egy szép kövér gázt, amivel kilőttünk a parkolóból.
– Még szerencse, hogy hajnalban keltem, és volt időm egy gyors sminkre – magyarázta a nevetéstől fulladozva. – Próbáltam természetes mosolyt erőltetni az arcomra, szerintem brutál jó képeket csináltak rólam – dicsekedett.
– Csak eljött végre az a világhír! – helyeseltem.
– Megérte ilyen sokáig játszanom az öribarinő szerepét – jegyezte meg fennhangon.
– Oh, Lisa, rohadj meg!
– Már ne is haragudj – kérte ki magának –, de tisztában vagy azzal, hogy milyen elviselhetetlen
