HUSZONHATODIK FEJEZETDAMIAN
Ash most sem vette fel. Nem is tudom, mit képzeltem… Teljesen megértem a viselkedését, és még néhány gyűlölködő üzeneten sem lepődnék meg.
Fáradtan néztem szét apámék házában, és a távolba meredtem, ahol csak elmosódott alakokat láttam. Nem sokat érzékeltem a külvilágból, valahogy minden úgy elhalványodott, ahogy én szerettem volna eltűnni.
– Minden rendben? – kérdezte Liam, és együttérzőn megszorította a vállam. Nem néztem rá, alig reagáltam, végül egy szájhúzás után lassan bólintottam.
– Most én vagyok az, aki rábeszélne téged egy italra – mondta, és felém nyújtott egy poharat, ami félig volt töltve whiskyvel.
– Nem, kösz! – mondtam, és figyelmen kívül hagytam, hogy odatartja felém a poharat, inkább felálltam, és elléptem mellőle.
Kimentem a házunk erkél
