HUSZONHETEDIK FEJEZETASHLEY
A másnapot egy hosszú sétával zártam, és alighogy beléptem a lakásomba, az első, amit meghallottam, az a telefonom hangja volt. Nem vittem magammal, mert teljesen ki akartam kapcsolni.
– Itt vagyok! – kiáltottam bele, ahogy felvettem, mert féltem, hogy Liam pont most fogja letenni.
– Ash… – súgta a nevem, miközben nagyot sóhajtott.
– Úristen, Liam, baj van? – nagyon megrémisztett a hangja. Olyan fáradt volt, és annyira szomorú.
Nem jött rá válasz azonnal.
– Szüksége van rád – mondta elkeseredett hangon. – Meg fog ölni azért, hogy felhívtalak, de ide kell jönnöd.
A kezemben remegett a telefon, ahogy a szám is válasz közben.
– Hová? – kérdeztem egyszerűen. Ezúttal nem érdekeltek a részletek, mert tudtam, hogy Damianről van szó, és azt is, hogy nagyon nagy
