TIZENNEGYEDIK FEJEZETASHLEY
Nem végeztünk a jelenettel, de Jim mégis elengedett minket, ahogy beesteledett. Megbeszéltük, hogy a másnap délelőttöt még rászánjuk, de utána befejezettnek tekinthetjük a dolgot. Igazából nem örültem annak, hogy nem végeztünk, de a fáradtságtól már mozdulni sem bírtam, így el tudtam fogadni. Szinte vonszoltam magam a folyosón, nem is értettem Damiant, hogy volt képes azt kérdezni, hogy csatlakozom-e hozzájuk este a bárba egy ital erejéig. Mintha ugyanannyi idő alatt négyszer többet pihent volna. Más magyarázatot nem tudtam arra adni, hogy pár óra alvás és több mint tizenkét óra forgatás után ő még szórakozni vágyott.
– Meglátjuk – válaszoltam neki.
– Ne mondd, hogy meglátjuk! – ellenkezett. – Mindketten tudjuk, hogy az mit jelent. Mindig nemet.
Tulajdonképp
