Mind a ketten érezték, hogy itt kibékülésről szó sem lehet, s titokban mindegyik készült a maga tromfjával. Kovácséknak akkor ajánlott a Lak gépészné egy lányt; igaz, mesterember, bodnár volt az apja, de az asszony nővérének kifőzése volt Pesten, s a lányka ott járt három polgárit. Városiasan öltözködött, s beszélték, hogy az apja zongorát akar neki venni. Kovácsné megnézte Lakéknál a lányt. Igénytelenke volt, akit meg lehet szoktatni; tudott urasan beszélni, de Lakné azt mondja, elvégez azért a gazdaságban is. Kovácsné előbb hallani sem akart az „iparoslányról”, most azonban kapóra jött, hogy nem egy özvegyasszonyt, de egy „úri lányt” is kap ő a fiának. Rákényszerítette a Józsit, hogy elmenjen hozzájuk, a mesterné meg tőle kezdte hordani a tejet, s tejszűrés után hosszan elbeszélgettek a
