Ez után a szigorú képű Kiszeláné után szinte bosszantó volt az igazi Kiszeláné leereszkedő mézesmázossága. A szolgánét kellemesen lepte meg a legyalult padló, a kifestett ablakok, ebéd után a teljes csönd, de zavarta őt a Zsófi szolgálatkészsége mélyén a zárkózottság. – Honnan hozat az asszonyság tejet? – mondta Zsófi – Pordánéktól? Akkor a mi szolgálónk egyúttal azt is elhozhatja. – Juj, ez a büdös kölök megint kiáltozott az éjszaka; nem ébredt föl az asszonyság? Én már azt mondtam, megölöm. – Kiszeláné hiába mondta, hogy ő nem ébred fel attól, miatta ne bántsa a kicsit, Zsófi újabb kicsinyes aggodalmakkal állt elő. – Reggel kenyeret sütöttem; én ugyan lábujjhegyen jártam, de ha az asszonyságot zavarta, máskor este sütök. – Kiszelánét feszélyezte ez a túlelőzékenység. Ő alapjában közléken
