A két asszony már azon a ponton volt, hogy egészen elidegenedjék egymástól. Kiszeláné a postamesteréknél ült, vagy az újságot nézegette sértődötten a hátsó szobában, Zsófi pedig végezte a dol gát, s ha tehette, visszahúzódott a maga áloméletébe. Ekkor történt, hogy Imre, a Kiszeláné fia, elunta a levélbeli sürgetést, s egy este, szüret tájt, betoppant. Csak egy éjszaka volt ott, Zsófi nem is látta, amikor jött. Kiszeláné kisírt szemmel kért tőle a kanapéra friss paplanhuzatot, s éjszaka soká hallatszott a két ember vitatkozása. A fiú szép nyugodtan beszélt, de ha az anyja megemelte a hangját, ő is kiabálni kezdett, úgyhogy Kiszeláné ijedtében egész sutyorgóra fogta. Aztán megint a fiú folyamatos, hol hetyke, hol rábeszélő hangja hallatszott, majd az anyja védekező kifakadása. Hajnalra elcs
