Többet van a Homoréknál, mint itthon. Az a kis púpos lány, az Irma, egészen magához édesgeti; ő meg örül, hogy nincs itthon. Micsoda anya vagy, motyogta; ez a gyerek a mindened, s ezzel se törődsz? Körültapogatta a kis alvó testet, hogy födi-e mindenütt a paplan. Édes kis fiacskám, suttogta s odadugta mellé, egész közel a fejét. Sanyi fordult egyet, kivetette a paplan alól a kis kövérke kezét, ott pihentek meg Zsófi orrán az apró ujjak, és Zsófi szeméből dűlt a könny. Alázatosan belecsókolt a kis tenyerecskébe s úgy érezte, hogy nagyon boldog, nagyon könnyű a szíve. Így feküdt órák hosszat, nyitott szemei a beszivárgó fénynél egyenként olvasták meg az ujjacskákat. Fájt a feje az álmosságtól, és nem bírt elaludni. Ma még, az egyszer, fogadta, csakhogy aludjak valamit. S félretolta a Sanyi k
