Akármilyen álnok volt ez az öregasszony, Zsófinak jólesett a figyelmeztetés. Biztos lehetett, hogy Kiszeláné nem mer valami olyat közbeszúrni, amiből az derülhetne ki, hogy ő rossz anya, s ettől egyszerre eleredt a panaszkodó csapja. – Tudja, sokszor már azt se tudom, mit gondoljak erről a gyerekről. Higgye el, az a vakarcs Irma rontotta el. Ki tudja, mire tanítja meg az ilyen gyereket. Az ilyen púpos már gonoszságból is rákapatja a rosszra. Az a legkönnyebb, egy gyereket magához édesgetni, de egy anyának arra is kell gondolni, mi lesz holnap. Elég sajnos, hogy már ilyen korban csak veszekedni kell vele. – Annál jobb lesz később – jegyezte meg Kiszeláné, s örült az iróniájának. Ha ezt a postamesterné hallotta volna. Csakhogy Zsófi nem volt kíváncsi Kiszeláné lelkiállapotára, neki csak a bi
