Akkorra már Homorné is odafurakodott a kitárt ajtórésbe, karján egy bizonytalan, szétnyúlt tömeg és támadásra készen mentegetőzik. – Azt mondja a lányom, ott szokott játszani a ház mögött, az ákácosban, a kis feneke a földön. Ha mi ott vagyunk, nem meri behívni, de most megsajnálta, s mintsem fölfázzék, behívta. Most sír, hogy azt mondja majd a fiatal Kovácsné, ő adott neki valamit enni. Mondom: attól ne félj; nem tehetsz te arról, ha a gyereket szabadjára hagyják és átszökik. Igazam van?
Zsófi nem figyelt Homornéra, aki minél határozottabb hanggal igyekezett a szemrehányások elé vágni. Kiszeláné botladozva, széket döntve iparkodott a világosság felé, s Zsófi csak az asszony háta mögött beeső konyhalámpa fényénél láthatta a fölnyalábolt gyermek félrebillent fejét… Óvatosan fejtette ki a s
