Zsófin a tettetett mosoly megkeményedett. Mintha a konyha minden sarkából Kiszeláné rosszalló szeme figyelte volna őket, meg se mukkant, csak nézte a fiát, hagyta, hogy forgassa a szájában a zúzát; elsötétedő szemében fenyegetés és kétségbeesés szikrázott; parancs, hogy eszed meg mindjárt, fölismerés, hogy mégiscsak beteg ez a gyerek. Sanyi is látta, hogy vége a színlelős bolondériának. Most rögtön le kell nyelnie a falatot, kikanalazni az egész tányért. Mindenfelől az anyja elsötétedő tekintete vette körül, s míg elhanyatló kezéből kifordult a kanál, bágyadt szemei a szék lábához dörgölődő cicánál kerestek menedéket. A kanál belepottyant a levesbe, s csörgésében Kiszeláné győztes kacagása bongott.
Zsófi fején átcsapott a személytelen, világ elleni harag. Azt hitte, rögtön összeveri a gye
