Az első levegővétel fájdalmas nyilallásként hasított a tüdejébe… az ezt követő égető érzés pedig csak nagyon lassan csillapodott… jó pár percnek kellett eltelnie míg a kín végre egészen elviselhető tompa zsibongássá mérséklődött… és Manu már elég erőt érzett magában ahhoz, hogy óvatosan kinyissa a szemét…
Hogy a vezérlő energiatakarékos üzemmódban „pislákoló” halvány fényei szinte azonnal több ezer wattos reflektorokként vakíthassák el.
− A ROHADT ÉLETBE! − kapta az arca elé mindkét kezét.
Miután az évekig mozdulatlan, csak elektromosan stimulált izmai is mega „kínbombákat” robbantottak az idegrendszerében.
− ÁÁÁÁÁÁÁ! − ordított fel fájdalmasan.
− Jól van miss Garcia? − Reának, a mibenlétéből adódóan tökéletesen érzelemmentes szintetikus hangjából ezúttal már-már majdhogynem valódi ag
