− Uram, hivatott uram? − vágta vigyázzba előtte magát Flash, pont úgy, mintha nem is ismernék egymást.
Pedig csak ketten voltak az irodában.
S habár az eszével tudta, hogy mindez nem neki szól, Thyát mégis bántotta.
Mint oly sok más, a közelmúlt eseményeinek éber álomként felbukkanó gondolatképei közül… melyekben helyette egy másik nőt öleltek Flash karjai.
És ez kifejezetten rosszul esett neki!
Holott, eddig abban a hiszemben élt, hogy már rég túltette magát a férfin.
"Hiszen tíz évig nem is érdekelt mi van vele!" − csalt kelletlen grimaszt az arcára a némán ordítva fájó felismerés.
Amit Flash persze ezt azonnal észre is vett:
− Mi a baj? − hagyott fel a főnök-beosztott színjátékkal, és lépett közelebb hozzá.
De Thyának most még ez az ártatlan gesztus is nagyon rosszul esett.
−
