Hiába élt egészen eddig a pillanatig abban a naiv tudatban, hogy már réges-régen elfelejtette Flasht, a „biológiai” énjét nem csaphatta be. A szíve már akkor ki akart ugrani a torkából amikor a férfi beült mögéje…
Azzal a nőcskével!
Még a vak is láthatta, hogy van köztük valami.
Ami különösen rosszul érintette.
Úgy, hogy még csak az okát sem tudta!
"Hiszen eddig a pillanatig Flash még csak eszembe sem jutott… mégis, ki a fenét akarok átverni?!" − csalt önkéntelenül is mosolyt az az arcára a néma beismerés.
Most, amikor mögötte ballagva csak a férfi hátát láthatta, és ennek ellenére tisztán előtte voltak annak legapróbb arcvonásai is, arra kellett rádöbbennie, valójában minden nap vele kelt és vele feküdt…
"De talán hiába!" − csalt ki a fájó gondolat egy lopott pillantást a mellette
