Nem tudta biztosan, de úgy vélte, hogy Flash csakis a hídon lehet…
És igaza volt!
Amint berontott, szinte azonnal meglátta a padlón heverő férfit…
"Mintha csak aludna!" − tört fel a lelkét marcangoló néma sikolyként a teljes szívével vágyott gondolat.
Miközben óvatosan a mozdulatlan test mellé térdelt… és nem csinált semmit… csak várt… maga sem tudta, mire…
Vagyis, dehogynem!
A csodára!
Amely a következő pillanatban be is következett!
Olyan váratlanul, és hihetetlenül, hogy Manu először még csak fel sem fogta.
Csupán valahol a lelke mélyén megérezte.
Pár pillanattal később azonban már biztos volt benne.
− THYA, GYERTEK IDE! − kiáltott bele a néma csöndbe.
A többit rábízva a hajó kommunikációs egységére…
Majd nagyon lassan, mintha attól félne, hogy megtöri a varázst, előredőlt…
