Amint egyre beljebb jutottak ebben a kaotikus univerzumban, úgy vált mind nehezebbé az „állva” múló idő meghatározása.
Thya is csak találgathatott, és inkább csak vélte, semmint tudta, hogy körülbelül egy hónapja sodródhatnak a káosz ezen materializálódott „tengerén”…
A menekülés legcsekélyebb lehetősége nélkül.
Amely lassacskán felőrölte az idegeiket.
Olyan hangulatingadozásokat generálva mindegyikükben, mint amilyen most éppen Balunál jelentkezett:
− MI LENNE HA VÉGRE CSINÁLNÁL VALAMIT TUDÓS PICSA?! − ripakodott Manura minden előzmény nélkül… hogy a következő pillanatban máris teljes pálfordulással, szó szerint meghunyászkodjon: − Ne haragudj!… nem akartam… csak utálok ezt a tétlenséget…
− Ahogyan én is − legyintett amaz.
Akinek csodák-csodája, perpillanat épp nem az ingerültebb é
