− Mikor kerültünk ilyen kurva közel? − Paul leginkább ugyan csak magának tette fel a kérdést, de nem mondhatta, hogy meglepődött amiért Manu válaszolt rá.
Méghozzá olyat, ami teljesen új megvilágításba helyezte a dolgokat:
− Meglovagoltuk a „part felé suhanó tajtékot” − rajzolt idézőjelet a levegőbe… majd hosszú pillanatokra elhallgatott… − de soha nem fogjuk elérni a partot…
Ő maga ugyan azonnal értette miről beszél, de szemmel láthatóan nem mindenki volt ezzel így:
− Hé kislány − fortyant fel a mellette ácsorgó Balu −, mindjárt belezuhanunk ebbe a kurva fekete lyukba!
− Szerintem az nem fog megtörténni − tette Paul nyugtatólag a nagydarab férfi vállára a kezét.
És ez segített.
− Ezt meg miből gondolod? − fordult feléje immáron inkább csak kíváncsian, mint ingerülten amaz.
− Mert
