A „mély alvás” kifejezéshez híven, mintha csak az álomtalan álom nem akarná elereszteni, nagyon nehézkesen tért magához…
Majd mikor a kába öntudata mégis a „felszínre” ért, érdekes mód rögtön tudta, hogy valami nem stimmel.
És ez nem a vele szemben álló, ismeretlenül is ismerős férfi volt.
Holott lehetne!
Hiszen neki most Bryant kellene látnia!
− Ki maga? − próbálta erőnek-erejével fókuszálni a tekintetét.
− Paul Hartney őrmester − amaz legalább ugyanannyira meglepettnek tűnt, mint ő. − Viszont a kérdés inkább az, hogy maga kicsoda? És hol van Vefa százados?!
− Én… − el kellett gondolkoznia a saját nevén! − Dr Manuela Garcia vagyok… és nem tudom kicsoda Vefa százados…
− Hát ez jó! − suhant át egy kellemetlen fintor az amúgy szimpatikus arcon. − És azt legalább tudja hol a fenében v
