Az előző pár óra lázas ténykedései utáni idegtépő várakozása már most, alig húsz perc elteltével, lassan de biztosan kezdett az idegeire menni.
− Gyerünk már! − motyogta ingerülten maga elé.
A síri csöndben nem eléggé halkan ahhoz, hogy a mellette, a másik székben ülő Balu meg ne hallja.
− Ne siess már annyira! − mosolyodott el félszeg flörtölősen. − Hadd élvezzem még egy icipicit a társaságod!
És ennyi elég is volt ahhoz, hogy Thya feszültsége, ha csak pár pillanatra is, de elillanjon.
− Ez aranyos próbálkozás volt tőled − viszonozta hálásan a mosolyt −, de azt majd az ébredés után is megteheted.
− Már ha lesz ébredés − komorodott el hirtelen Balu.
− Már miért ne lenne?! − próbált ugyan könnyed-magabiztosnak mutatkozni, de Thya maga is érezte ugyanazt a lelke mélyén megbújó félelme
