Kifejezetten hálás volt amiért az automatika őt ébresztette fel először a mély altatásból, mert így legalább maradt egy kis ideje, hogy feltérképezze a terepet… és rendezhesse a gondolatait.
Főleg ez utóbbira volt most nagyon nagy szüksége.
Hiszen rettenetesen félt!
De mitől is?
Az ismeretlentől?
Vagy attól, hogy megtalálják a Kerubiont, és bármit is mondott Manu, a Bryan iránt érzett vonzalma erősebb lesz az iránta érzett szerelménél?
− Na ebből elég! − csapott indulatosan az irányítópultra.
Aktiválva a „szélvédőt”…
És minden másról megfeledkezve meredt a lélegzetállító látványra.
Miközben szinte égette a bőrét a szinte az egész látóteret betöltő központi csillag „hője”.
A tekintetét mégsem ez vonzotta, hanem az előtérben, tőle „karnyújtásnyira” keringő exobolygó.
− ÉS MEGCSINÁ
