TIZENÖTÖDIK FEJEZET– Nem megyek haza – mondta Eve Roarke-nak, miközben a számítógépével igyekezett minél több adatot elővarázsolni David Baines Conroyról. – Értem tudnál jönni hat órára? Együtt utazhatnánk északra, a boszorkányok összejövetelére.
Roarke elegánsan felvonta a szemöldökét.
– De csak akkor, ha nem a te kocsiddal megyünk – majd megmerevedett, és intett Eve-nek. – Egy kicsit húzódj közelebb a képernyőhöz. Mi az? – kérdezte.
– Mit értesz azon, hogy „Mi az?” Dolgom van.
– A nyakadon.
– Ó, szóval az – érintette meg Eve az ujjaival a friss sebhelyeket. Még mindig nem találta az elsősegély-készletet. – Kialakult egy kis véleménykülönbség. De győztem.
– Ez csak természetes. Kötözd be valamivel, hadnagy. Talán hat harmincra odaérek. És útközben bekaphatunk valamit.
– Remek – útk
