– És az anyja ennek ellenére nem fordult a rendőrséghez.
– Nem – nézett Chas Eve-re. – Tudom, maga most azt számolja, hány életet lehetett volna így megmenteni. De a félelem nagyon is személyes érzés. Az anyámnak csak a túlélés járt a fejében. Amikor az apám letartóztatták, mindennap elmentem a tárgyalására. Biztos voltam benne, valahogy el tudja érni, hogy felmentsék. És még akkor sem hittem el az igazságot, amikor a saját szememmel láttam, hogy lecsukják. Akkor eldobtam a nevét, és megpróbáltam normális életet élni. Olyan foglalkozást választottam, ami érdekelt, és némi tehetséget is éreztem az irányában. És senkit nem engedtem közel magamhoz. Tombolt bennem a gyűlölet. És amikor a lehető legkomolyabban és legnyugodtabban ismét az öngyilkosság gondolatát forgattam a fejemben, eléggé meg
