TIZENHETEDIK FEJEZETEve csaknem kizuhant a székből. Az emlékeit soha nem tudta teljes egészében elfelejteni.
– Már látom – kezdte hűvösen –, hogy maga rendelkezik azzal a képességgel, amit közönségesen csak felfokozott érzékelésnek neveznek. Az FÉ-t még mindig tanulmányozzák. Az asztalomon most is hever erről egy beszámoló. Tehát maga ilyen tehetséges, Isis. Gratulálok. De maradjon pokolian távol a fejemtől.
– Távol maradok – felhőzte el Isis tekintetét a szánalom, de még csak kísérletet sem tett rá, hogy kipislogja. Sokkal többet látott, mint amennyit Eve sejtett, vagy amennyit valaha is fel akart tárni egy idegen előtt. – Ismét csak annyit mondhatok: bocsánat. A lényem egy része ártani akart magának. És nem uralkodtam eléggé felette.
– Amikor az ember dühös, nehezen uralkodik magán. V
