20. FEJEZETA három hónap itt a belvárosban több is volt a soknál. Úgy döntöttem, visszamegyek a villába, ami Caracas határában áll, zöld és lakatlan területen. Carlos Muñozé volt a hely, de nyilván Paco Berra rendezkedett be ott, tekintettel arra, hogy Muñoznak sürgős „együtt élni valója” volt anyámmal Bogotában.
Megszorítom a kormányt, anyám gondolatára újra és újra átjár a gyötrelem. Talán hülyén hangzik, de máig úgy vélem, hogy hibáztam. Meg kellett volna ölnöm. Carlost elintéztem, és meg is szűnt létezni a fejemben mint démon. Néha az is eszembe jut, hogy ő volt a vér szerinti apám, és ez mintha enyhítené azt a fájdalmat, ami akkor épült bennem, amikor láttam, hogy főbe lövi Juan Herrerát, akiről csak hittem, hogy az apám, és akit nyolc éven át apámként szerettem.
Ez csak vér!
Most
