21. FEJEZETEste lemegyek a hallba, meglep, hogy Manuel és Pedro is ott ül. Jó ideig bámulom őket, majd föl is teszem a kérdést.
– Ti mit kerestek itt?
Pedro felpattan, Manuel azonban lassan tápászkodik föl a kanapéról. Elhúzza a száját, de mielőtt megszólalna, Pedro kezd bele:
– Jesus! El akarom mondani, hogy mi történt! Segítened kell, különben a húgomnak annyi! Nem akarom, hogy baja essen.
Elmosolyodom, elég szánalmas ez az egész. Pedro mindig is egy számító kis fasz volt, nem a húgáért aggódik ez most sem. Bár a csajt nem zavartam el, valamiért szükségét érzi, hogy bebiztosítsa a helyét, és ez kezd érdekes lenni.
– Na halljam! – vágódok le az egyik fotelbe, mire mindketten visszaülnek. Egy pillanatra összetalálkozik a tekintetem Manueléval, tudja, hogy nekünk még beszédünk lesz. –
