19. FEJEZET2011
VENEZUELA, CARACAS
Tudtam, hogy le kellett volna némítani a telefont! Körülbelül percenként hívnak, nem igazán tudok koncentrálni arra, amire kéne.
– Szállj le rólam! Fölveszem! – Meglököm kissé a csajt, mire legördül rólam. Felsóhajt, követi a szemével, ahogy az asztalhoz lépve fogadom a hívást. – Igen?
– Manuel.
– Tudom, ki vagy. Ha hiszed, ha nem, kiírja a telefonom a nevedet.
– Beszélnünk kell!
– Sejtem. Gyanítom, hogy nem azért csörgetsz, mert rohadtul nincs mit mondanod…
– Zavarlak, Jesus?
– Manuel! Álló fasszal tartom a mobilt, és kábé miattad nem tudtam eddig sem elélvezni. Úgyhogy nyögjed már, mi a francot akarsz!
A csaj lemászik az ágyról, és kuncogva felém indul. Végigsimítja a mellkasomat, intek neki a fejemmel, hogy hagyjon békén, de még nagyobb vigyo
