18. FEJEZETBeülünk a kocsiba, nem indítok, csak hátradöntöm a fejem. Egy szemétdomb közelében vagyunk, eltüntettük Carlos Muñoz holttestét, ráadásul olyan helyen, ahol sok hulla heverhet még a föld alatt. Ha ezen a környéken akadnak a testre, eszük ágában sincs nyomozni, hiszen a bandák is itt üzennek egymásnak.
Manuel rám mordul:
– Szerintem találunk jobb helyet az ücsörgésre. Menjünk innen.
Nem engedelmeskedem neki, belenézek a koromsötét éjszakába.
– Ha már itt vagyunk Kolumbiában… Szóval nem akarsz találkozni a családoddal?
– Nem! – vágja rá. – Lezártam. Nekem te vagy a családom, Jesus.
Felhorkantok, ő némán ül, ebből leszűröm, hogy komolyan gondolta.
– Lehet, hogy ezt a Jóisten elvétette. Nekünk egy családba kellett volna születnünk. Még a vércsoportunk is ugyanaz – röhög föl.
