24. FEJEZETA lánynak nem beszélek arról, hogy kapcsolatban vagyok az apjával. Talán ha az öreg valamicskét is érdeklődött volna iránta, akkor megemlítem, de így… Tök hülye érzés… Mintha örömöt akarnék szerezni ennek a szerencsétlennek.
Vajon volt boldog valaha? Amióta betette ide a lábát, még egyszer sem láttam mosolyogni. Kíváncsi vagyok, milyenek a vonásai, amikor nem szomorú. Ha betép, akkor sincs jobb kedve, inkább közönséges és alpári. A minap szó szerint rá kellett parancsolni az egyik testőrömre, hogy ne használja ki a helyzetet. Eszement ez a lány.
– Elviszitek a nyomornegyed melletti házba! – adom ki az utasítást, mire Manuel csak bólint. – Ugye nem kell mondanom, hogy nem nyúltok hozzá?
– Nem, persze. Megértettem. De azt azért elárulod, hogy mi a terved vele?
– Egyszer majd t
