7. FEJEZET2000
KOLUMBIA, BOGOTA
Nem tudom, hogy helyesen cselekszem-e, de jó ideje csak a megérzéseimre hallgatok. Az eltelt két év pokol volt, pedig azt hittem, hogy apám halála után már rosszabb nem történhet. Carlos, miután szépen bemutatkozott nekünk, átköltöztette az egész családot egy nagyobb lakásba, ahol már persze neki is volt hely. Mindennap végignéztem, ahogy előttem turbékol anyámmal, ahogy megpróbálja a családban átvenni az apa szerepét, és ez még inkább megkeményítette az addigra már kérges szívemet. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy miért élek. Azért, hogy bosszút álljak? Az egyetlen biztos pont az életemben Manuel, és az a kis idő, amit a testi örömök kiélésében töltök.
Szánalmas. Ez a felnőtt lét…
– Én ezt nem akarom! – markolja meg anyám a karom, de amikor a kezére né
