8. FEJEZET2000
VENEZUELA, CARACAS
– Először járok Venezuelában – rágcsálja mellettem Manuel a banánt. Közben úgy forgatja a fejét, mintha városnézésen lenne. – Hát… Itt sincs aranyból minden…
– Nem olyan rossz. Chavez kézben tartja a dolgokat.
– Azt ne mondd, hogy elégedettek a venézek Chavezzel.
Nekitámasztom a hátam a falnak, és lassan körbevezetem a szemem. Szegényes minden, valahonnan tompán zene hallatszik, két fiú az ablakok alatt a ritmusra táncol. Kissé odébb egy öregember taligát tol, amire méternyi magasan van tornyozva a kartonpapír. A hőség mindenre rátelepszik, olykor hullámzik a térben, szinte megfojtja az embereket. És mégis… Szegényes, de békés a kép. Talán csak azért érzem így, mert utoljára itt Caracasban volt kerek az életem. Persze itt szakadt darabjaira is a sorso
