9. FEJEZETAzt hiszem, vannak dolgok, amikre születni kell. Ilyen a feladás is. Ha Florecíta azon a napon kutyába sem vesz, és rám sem néz, észre sem veszem. De nem így történt. Magához hívott, megmutatta annak lehetőségét, hogy közel enged magához, és azóta más sem jár a hülye fejemben. Persze nem úgy vagyok oda érte, csak kíváncsi vagyok, milyen…
Manuel leteszi a tányért, majd leül mellém.
– Na és mit tanultál ma?
– Nagyon vicces vagy…
– Nem is poénból kérdezem – mondja, miközben felröhög. – Jól van, na! Hát elég nevetséges, hogy háromszor azért voltál nőnél, hogy tudd, hogy kell majd lefeküdnöd egy szűz lánnyal.
– Azt akarom, hogy jó legyen neki.
Újra röhög, kezd az agyamra menni.
– De minek?
– Nem tudom… Ezt várja… Ezért választott engem.
– Figyelj, Jesus… – Föltápászkodik, úgy
