13. FEJEZETVENEZUELA, CARACAS
Amikor meglátom Paco Berrát, egyértelművé válik, hogy ide még nem ért el semmilyen hír. Csak az egyik gorillája baktat mögötte, pont az, akivel incidensem volt egyszer. Manuel belerúg egy kőbe, majd rám sandít, mintha várna valami biztatást.
– Minden rendben – suttogom, és valóban így gondolom.
Lépéselőnyben vagyunk, hiszen Pacónak halvány fogalma sincs arról, hogy mire készülünk.
– Ó, az én fiaim! – tárja szét a karját.
Kurvára remélem, hogy nem akar megölelni.
Leengedi a kezét, mire hosszút pislogok. A „fiaim” szóra már nem is reagálok. A testőre végigmér, mintha ezzel megállapíthatná, hogy veszélyes vagyok-e.
Barom… Barom vagy, ha hiszel a szemednek.
Mert ugye mik is vagyunk mi most Manuellel? Két tizennyolc éves srác, akik kokainbáróknak dolgoznak.
