14. FEJEZETAnnyira azért nem volt könnyű visszavergődni a szobáig.
Amikor az öreg meglátja, hogy egyedül lépek be, föltápászkodik.
– Hol a szépség mellőled, te legény?
– Hideg volt neki a víz.
Az öreg fölnevet, majd megragadja a karomat, és az ágyig kísér.
– Remélem, nem voltál vele szemtelen. Kedves lány az.
Mit mondhatnék?
Hát nem voltam cuki.
Igazából egy köcsög vagyok, de mi a francért nem érezte, hol a határ?
– Nem jöttünk ki túl jól.
– Hé, te gyerek!
– Nyugi. Nem történt semmi… – nyelem el a mondat végét, mert így utólag belegondolva nagyon is van miért szégyellni magam. – Lehet valahogy jelezni az ápolóknak? – Az öreg bólint, megnyom egy gombot, míg én leereszkedem az ágyra. Meg sem lepődöm azon, hogy az én legkedvencebb ápolónőm jön be. Rózsaszín pólót visel, meg fehér n
