15. FEJEZETA kórházból elég gyorsan kihajítottak, hagyták, hogy itthon lábadozzam. Nem megy ez olyan lassan, már össze is szedtem magam, a jövő héten elutazunk Bogotába, de előtte van még egy kis dolgom.
Ismerem a járást, határozottan haladok előre, senki sem állít meg. Nagy lendülettel nyitok be a kórterembe, de tök üres. A szakadt függöny be van húzva, hogy csökkentse a nap erejét, de vajmi keveset ér. Nem is csoda, hogy mindennap leizzadtam itt, mint az állat. Ki akarok menni, de egy halom ágyneművel a kezében nekem ütközik a nővér. Hallom, ahogy szentségel, megismerem a hangját, ő a „fürdetős barátnőm”.
Nem szólok semmit, visszaigazítom a pakkot, mire ő beljebb megy, és ledobja az ágyra a vásznakat. Megfordul, ekkor látja meg, hogy én vagyok az.
– Hát te?
– Az öreghez jöttem.
Rezz
