16. FEJEZETKOLUMBIA, BOGOTA
A házat figyelem, látszik, hogy az utóbbi időben költöttek rá. Megigazítom az övemet, a fegyver biztosan pihen a helyén. Zakatol a szívem, nem számítottam rá, hogy izgatott leszek. Tisztában vagyok vele, hogy egy esélyem van. Meg kell ölnöm Carlost és az anyámat is, azért, hogy tovább tudjak menni az életben. Folyton visszahúz ez az egész, és már gyerekként felismertem, hogy ebből nincs menekvés, csak ha az ember mindent feléget maga mögött.
Manuel egy darabig némán ácsorog mellettem, majd tőle szokatlan hangon mondja:
– Jesus. Még meggondolhatod magad. – Megrázom a fejem, ő pedig megfogja a karomat. – Tudom, hogy el akarod intézni Muñozt, és meg is értem. De ne így, és ne itt! – Felsóhajtok, ő próbál magával szembefordítani, de képtelen vagyok elszakítani a
