26Újra kinyitom a szemem, és azt látom, hogy dr. Benefield elmélyülten fürkészi az arcomat. Mosolyogva feltolja a fejére a szemüvegét.
– Isten hozott újra, fiatalúr! – köszön hangosan, a hangja éles és tiszta. Döbbenten összerezzenek. – Jól megijesztettél minket. Hallasz engem?
Kinyitom a szám, de a torkom olyan, akár a smirgli, nyers, száraz és érdes.
– M… – préselem ki recsegve, de mintha apró üvegszilánkok dörzsölnék a hangszálaimat.
– Ne beszélj! – utasít dr. Benefield.
De muszáj. Meg kell kérdeznem, hogy hol van Marley. Csak a vakító villámlásra emlékszem, a tomboló viharra, és rá, akit sehol sem találtam.
– Mar… – recsegem, és összerándulok a fájdalomtól. Dr. Benefield megérinti a karomat, komoly arccal a fejét rázza.
– Csssss! – erősködik. – Idehívom a családodat. Nagyon izga
