34Szorosan lehunyom a szemem, alvást színlelek, várom, hogy az éjszakás nővér kimenjen. Amikor kinyitom, látom, hogy lekapcsolja a lámpákat, a vonásai belevesznek a sötétségbe, közben én visszatartott lélegzettel várok. Abban a pillanatban, hogy becsukódik mögötte az ajtó, indulok.
Hívok egy Ubert, a helyjelölőt a kórház bejáratától biztos távolságba teszem, aztán átlendítem a lábam az ágy szélén, és felállok, sérült végtagom majdnem összecsuklik a súly alatt.
Mély lélegzetet veszek, összeszedem magam, támaszul megfogom a mankókat és odabicegek a szekrényhez. A fekete sporttáska ott hever az alján, előveszek egy Nike sortot és pólót. Felkapom, amilyen gyorsan csak tudom, vagyis egyáltalán nem gyorsan, a lábam nem igazán érti meg, hogy mennyire sürgős ez a hadművelet.
Kilesek a folyosóra
