35Másnap reggel dr. Benefield ellenőrzi az infúziós vezetéket, anya pedig karba tett kézzel áll a sarokban. Egyértelmű, hogy egyikük sem repes az éjszakai szabadulószámomért. Miután a doktornő ellenőrzi a lábamat és belevilágít a szemembe, nagyot sóhajt.
– Tegnap éjjel nagyon nagy hülyeséget csináltál. Megint komoly károsodás érhette volna a lábadat – magyarázza, miközben felakaszt egy kis zacskó morfiumot, és rákapcsolja az infúzióra. Egyértelműen csalódott, hogy vissza kell térni ehhez.
– Nincs rá szükségem – közlöm, és a keze megáll a levegőben.
– Kyle, csak fogadd el a gyógyszert! – szólal meg anya. – Tegnap éjjel olyan erős fájdalmaid voltak, hogy alig tudtál megszólalni.
Nem törődöm vele, továbbra is dr. Benefieldet nézem.
– Biztos vagy benne? – kérdezi, és felvonja az egyik sze
