20. FEJEZET
– Átkozott szerencséje van ennek az ördögnek! – mondta Drexler, mikor Hughes-zal együtt visszatért az eredménytelen hajszáról.
– A tengerpart felé menekült – szólt Hughes mogorván –, és nyomtalanul eltűnt a sziklák között. Megfoghatatlan szerencséje van ennek a gazembernek, szinte csodával határos, hogy egyetlen golyó sem találta!
Néhány szóval elmondtam a szobában történteket, természetesen az álarc lerántását hangsúlyoztam legjobban.
Drexler elképedve nézett rám.
– Tehát úgy gondolja, hogy teljesen ismeretlen ember rejtőzött az álarc mögött? – kérdezte.
– Úgy van – válaszoltam határozottan. – Nem emlékszem, hogy valaha is láttam már ennek az embernek az arcát?
– Bizonyos, hogy nem Barness volt? – kérdezte a vizsgálóbíró hitetlenkedve.
Vállat vontam.
– Egészen bizonyo
