21. FEJEZET
Az emelkedő nap vörös izzásba hozta a felhőket, különös fény táncolt a lombok és bokrok zöld tengerén. Alig érezhető szél tartotta mozgásban a fejünk fölött a fák koronáit. A levelek furcsa zöld árnyékokat vetettek a detektív komor arcára… Hallgatagon érkeztünk a kerti házhoz. Az ajtó előtt Kiddet pillantottuk meg.
– Hol van Hilton? – kérdezte Hughes ügyet sem vetve az ősz hajú ember tiszteletteljes köszöntésére.
– Azt hiszem, a bárkájánál van – válaszolta a kertész.
– Gondolhattam volna – bólintott a detektív. – Szeretném megnézni a szobáját!
– Parancsoljon, uram – mondta a kertész –, ha megengedi, előre megyek.
Barátságtalan, rövid folyosón kellett végigmennünk. A falak valamikor kárpitozva voltak, de a kárpit itt-ott már leszakadozott.
– Itt a szobája – mondta Kidd –
