Két nappal később...
Az őrsön odakintről a folyosóról kényszeredett, udvariaskodó nevetgélés hallatszott.
Én és Vincent – egy testbe kényszerülve – kíváncsian találgattuk a jelenség okát. Az asztalomnál ültem, és aktákat rendezgettem. Nem igazán volt kedvem dolgozni. Azaz kedvem még talán lett volna, csak túl ideges voltam hozzá, hogy odafigyeljek. Borzasztóan idegesített Vincent állandó okoskodása. Amióta két héttel ezelőtt arra ébredtem, hogy a verőember lelke „beköltözött” a koponyámba, és gyakorlatilag a részemmé vált, nem bírtam szabadulni tőle. Nemcsak a jelenlététől, de az állandó szövegelésétől sem. Most is éppen mondta a magáét:
– Ki lehet az? Kinek magyaráznak annyira? Valami szenátor? Bejött babát csókolgatni? Vagy népszerűsködik, hogy majd ő támogatja a szegény megözvegyült
