19A csütörtök szarul kezdődik, majd egyenesen a pokolba vezet. Esik az eső, és a reggeli futásom is szörnyen ment, mert éjszaka alig aludtam. Nem számít, hányszor ráztam fel rohadtul a párnámat, nem tudtam kényelmesen elhelyezkedni. Későn érek be az irodába, mert egy ostobának fogalma sincs, hogyan kell esőben vezetni, és belerohant egy telefonoszlopba, megakasztva a kibaszott forgalmat, ameddig a szem ellát.
Egy órával azután, hogy végre elhelyezkedtem az asztalomnál, hogy átrágjam magam az asztalomon fekvő, nálam is magasabb aktakupacon, a kedvenc ingemre öntöm a forró kávét.
– A rohadt kurva életbe!
Stanton megpördül a székével a közös irodánk túlsó végében álló asztalánál.
– Baj van?
Egy szalvétával próbálom kidörzsölni a foltot, bízva benne, hogy eltűnik.
– Kiöntöttem a kávémat.
