22Berontok az ajtón, forr bennem a düh, de próbálok összeszedett maradni, mert az érzelmek hanyaggá, óvatlanná tesznek. És most nagyon észnél kell lennem.
Az előszoba üres, ezért besietek a nappaliba. Először Riley-t pillantom meg, egy telepakolt kék vászontáska hever a lábánál. A kishúga reszkető hátát simogatja, aki az arcát Riley hasába temeti. A tizennégy éves lány könnyes szemmel rám néz.
– Semmi baj! – szólok oda neki, mire bólint. Átkozottul igyekszik bátornak látszani.
– Jól vagyok!
Egy egyenruhás rendőrt veszek észre a sarokban – fiatalnak tűnik, csak most végezhetett az akadémián. Kíváncsi lennék, hogy amikor beiratkozott, sejtette-e, hogy a szolgálunk és védünk szlogenbe az is beletartozik, hogy gyerekeket szakítanak ki az otthonaikból. A rendőr felvesz egy bekeretezett fény
