23Reggel óvatosan lefektetem Chelsea-t az ágyra, majd irány a konyha! Felteszek egy kávét, kiengedem a kutyát, és teszek ennivalót a táljába. De csak szomorú szemekkel nézi, végül visszautasítja, és egy nagyot sóhajtva összegömbölyödik a fotelban. Megsimogatom a fülét.
– Tudom, hogy érzel, pajtás!
Felviszek egy csésze kávét Chelsea-nek, leteszem az éjjeliszekrényre, és leülök az ágyra. Amikor a csípőjére helyezem a kezem, a szemhéja kipattan, és heves zihálásba kezd, mintha csak egy rossz álomból rángattam volna ki. Amikor pedig körülnéz, az arca elkomorodik, mert rájön, hogy a rossz álom maga a valóság. Ekkor hátradől a párnán, és engem néz.
– Köszönöm a tegnap estét. Köszönöm, hogy velem maradtál.
– Szóra sem érdemes! – Egy hajtincset a füle mögé simítok. – Be kell mennem az irodába,
