24Másnap reggel tízkor Chelsea és én besétálunk a Columbiai Kerületi Családjogi Bíróság 7/A számú tárgyalótermébe. Helyet foglalunk a számunkra kijelölt asztalnál; Stanton, Sofia és Brent mögöttünk ülnek az első sorban. Chelsea ideges, de összeszedett. És én? Készen állok, győzelemre éhezem. Mindig így érzem magam. Semmi idegesség, csak lelkesedés.
A tőlem balra álló asztalnál helyet foglaló ügyvéd, aki a Gyermekvédelmi Hatóságot képviseli, lesimítgatja konzervatív, jól szabott fekete öltönyének az alját. A negyvenes éveiben járó vörös hajú férfi majdnem olyan magabiztosnak tűnik, mint amilyennek én érzem magam.
A törvényszolga bejelenti, hogy a tárgyalás megkezdődött, majd mindannyian felállunk, amikor a bíró – egy ősz hajú, szemüveges asszony, aki a csipkegallérja alapján nagy rajongój
