10

2290 Words

10Nem az én problémám. Nem az én dolgom. A saját szarságaim miatt kellene aggódnom. Ezt mondogatom magamnak, miközben félreteszem a telefonomat, előrehúzom a székemet, és újból az előttem heverő iratra összpontosítok. Ezt még munkaidőben be kell fejeznem. Légy okos! Állíts fel sorrendet! Jól vannak. A betegséget kiheverik… Majd meghalnak. Mindennap szólalnak meg tűzjelzők… Ahogy házak is égnek porig. – Az istenit! Felkapom a telefont, és újratárcsázok. Még mindig semmi. Megrázom a fejem, és a billentyűzetre helyezem az ujjaimat… de folyton az a kép jelenik meg a fejemben, ahogy Chelsea ájultan fekszik a fürdőszoba padlóján. – A kurva anyját! Feladom. Bepakolom a táskámat, a laptopomat, elteszem az iratokat. Rekordidő alatt jutok el a kocsimhoz, miközben azon tűnődöm, hogy túlrea

Free reading for new users
Scan code to download app
Facebookexpand_more
  • author-avatar
    Writer
  • chap_listContents
  • likeADD