– Még vezetek – mondom, pedig el vagyok varázsolva, a pillanat mégsem bódít el annyira, hogy azonnal legurítsam a finom bort.
– Csak kóstold meg!
– Nem lehet – ragaszkodom.
– Miért? – A hangjában apró csalódásféle bujkál.
– Mert nem iszom – mondom félénken.
Furcsállja. Nem érti. Magyarázom.
– Volt gondom az alkohollal.
– Verám, az élet szart sem ér bor nélkül. Ellenben túl rövid ahhoz, hogy rossz bort igyunk. Nektek ebben az országban sok jó borotok van, el sem hiszitek, milyen szerencsések vagytok! – Keresztet vet. – Egy nő miatt jöttem, és a bor miatt maradtam.
– Romantikus lélek vagy…
– Hah! Élek, Verám! Élek! Na, ezt kóstold meg!
– Tényleg nem lehet.
Előveszi a legnyugodtabb hangját.
– Tudod, az úgy van, hogy a felnőtt léthez hozzátartozik az is, hogy néha egy-egy kortyot i
